Az Európában mára kialakult média-, és politikai struktúra és kultúra következményeként nagyon nehéz megalapozottan értékelni, hogy a középszer fojtogató kisszerűsége ok vagy okozat-e. Mindenesetre olyan túlfújt, tolakodó és hangos a rövidtáv, hogy alig van hely a néhány év, de még inkább a két-három évtized múlva ránk váró jövő legfontosabb kérdéseinek elemzésére.
Holott olyan pénzügyi-gazdasági világválság kellős közepében vagyunk, amely érdemi paradigmaváltás nélkül igazán semmi jóval sem kecsegtet. Ami eddig világszerte történt, az nem több, mint hogy a jövendő adók (adófizetők) terhére hatalmas összegekkel sikerült megmenekülni a gyors összeomlástól. Ez persze nem kevés, de semmi okunk a megnyugvásra és az örömre. Nem Magyarország az egyetlen, ahol egy őszinte szó sem hangzik el arról, hogy egyelőre senki sem tudja: "merre az előre"! Csupán az utóbbi hetekben jelenik meg egy-egy félmondat arról, hogy kockázatos kísérlet zajlik. A nyilvánosság előtt gyakorlatilag sehol sem beszélnek arról, hogy a hitelbőségre és az előrehozott, mesterségesen gerjesztett fogyasztásra épített gazdasági berendezkedés minden valószínűség szerint megbukott, fenntarthatatlan, mert kimerültek a forrásai. Ehhez képest elképesztően humoros, hogy a válság közepette világszerte a "roncsautó-prémium" volt az egyik emblematikus válasz. No és kivétel nélkül mindenütt a - változatlan struktúrájú - növekedés újbóli beindulását várják, (várjuk).
Kényszerű paradigma-váltást tesz szükségessé a pénzügyi világ hatalmi centrumainak gyors és erőteljes átrendeződése is. Kína egyelőre (mert érdeke) finanszírozza az USA hatalmas költségvetési deficitjét, de miért és miből gondolnánk, hogy ez az állapot örök. No és mind többen gondolnak erősödő szorongással a "W"-re. Az EU pedig kezd abba a helyzetbe jutni, amikor bármi történik Kína és az USA között, sem ez, sem az nem lesz számára jó. Tele vagyunk az olyan képletekkel (lásd pl. bankok, pénzügyi közvetítők, nyugdíjpénztárak), amikor a félelem és az ellenérések szülte új szabályozás nem oldja, hanem könnyen lehet, tovább növeli a bajt.
Ráadásul az EU-ban ketyeg a leghangosabban a "nyugdíjbomba", ez az amiről legalább beszélnek, úgy-ahogy. Mert azért az vicc, hogy Franciaországban kis híján forradalom tört ki a nyugdíjkorhatár 2 évvel történő felemelése miatt, holott mindenki tud(hat)ja, hogy ez még semmit sem oldott meg. Nálunk és a környező országokban most az állam unta meg az "előtakarékosságot", vagyis azt, hogy ne költse el azonnal, hanem gyűjtse össze a dolgozók nyugdíjjárulékainak egy részét. Igaz, a 12 éve működő rendszer már az elején sem volt rendesen kitalálva, mert milyen nyugdíj az, amelyik, ha netán hosszabb ideig él a nyugdíjas, elfogy... Utána mi történik?! No meg, milyen megtakarítás az, amit (ha közvetetten is, de) már az első perctől hitelből finanszíroznak? Persze - megint csak - itt nem ez a legnagyobb veszély, hanem a rettenetesen rossz demográfiai korfa, és mellette a rengeteg inaktív és az ugyancsak rengeteg feketén foglalkoztatott és minimálbéres. Az aktuális kormány egyelőre feloldhatatlan és megoldatlan dilemmával áll szemben: a régi paradigma szerint ösztönözni kellene a fogyasztást a fellendüléshez, ehhez azonban fel kell használni a lehet, soha vissza nem pótolható megtakarításokat, amelyek kínzóan hiányoznak majd a hosszú nyugdíjas évek alatt. Közben egyáltalán nem biztos, hogy megszületnek a várt utódok, de ha megszületnek, sem biztos természetesen, hogy 20-25 év múlva lesz olyan jövedelmet hozó munkájuk, amelynek nyugdíjjárulékából jut majd a nyugdíjasok ellátására. Ráadásul a nyugdíjrendszert addig is fenn kellene tartani.
Ilyen és hasonló kihívások mellett lehet a frusztrációt tovább fokozó elkeseredett, szomorú, dühös és anyázó kommenteket írni, passzív rezisztenciába fordulni, poharat emelgetni, mantraszerűen "böszmézni" és "viktátorozni", de aki szerint bármelyik is személyes megoldást jelent neki, a családjának, a barátainak, az nem írjon ide! De aki felnőttnek érzi magát és van valós, szakmailag alátámasztott, megvitatásra érdemes, kidolgozott vagy kidolgozható, (számszerűsíthető, elemezhető, vizsgálható stb.) ötlete, javaslata, az írjon! Ne valaki ellen, hanem valami mellett, önmagáért, a többiekért. "A többi néma csend..." (W. Shakespeare, Hamlet) A többi néma csend?!
Utolsó kommentek